Ha bárki bármit letölthet a netről, mi értelme van vesződni a kalligrafikus írással? A kolozsvári műfordító, akinek szenvedélye lett a művészi kézírás, meggyőző választ ad a kérdésre. Szeretettel külföldről rovatunk ezúttal Erdélyből jelentkezik.
A román közéletnek az a baja, hogy az emberek nem találnak olyat, akiben bízhatnak, csak olyat, akiben nem kellene bízniuk. Ezt viszont nehéz vagy éppenséggel lehetetlen elmagyarázni nekik – írja szerzőnk az idén négy választás elébe néző Romániáról.
“Akkor fedeztük fel, hogy az irodalom lehet játékos is, szabad, tréfálkozó.” Erdélyi író-újságíró szerzőnk a néhány napja elhunyt költő-műfordító-esszéíró-szerkesztő-dramaturgra emlékezik. Kovács András Ferenc gyászszertartását az írás megjelenésével egyidőben tartják a marosvásárhelyi református temető ravatalozójában.
Száz év eltelt Trianon óta: a hibák már a mi hibáink is, az erények szintén. Mi pedig még mindig úgy beszélünk, mintha valami külön világban élnénk, hajdanában-danában, írja szerzőnk, akinek véleménycikkét a hétvégén megtartott RMDSZ-kongresszus ihlette.
Szerzőnk részvételével indított új programot a Marosvásárhelyi Rádió, melynek célja, hogy a székelyföldi magyarok beszéljenek jobban románul, a románok pedig jobban magyarul. Ez persze nem csak nyelvi, hanem történelmi-politikai kérdés is, azonban meg kell kísérelni lebontani az előítéleteket, írja Demény Péter.
A figyelem többet jelent, mint tapsot és nevetést – azt is jelenti, hogy gondoljuk meg, a jelentős elismerést kinek adjuk, és főleg mikor, írja szerzőnk Szeretettel Erdélyből című sorozatunk legújabb részében.
Erdélyt és az ott élőket sokan egzotikumnak látják, és úgy is kezelik, írja szerzőnk, aki föl is teszi a kérdést: jót tesz ez Erdélynek? Az egzotikum politikailag egyszerűen gyarmat, szavazómedence, s a cinikusabbak másra sem használják, teszi hozzá. Szeretettel Erdélyből című sorozatunk cikke.
